Göre túrák élménybeszámoló
Göre túrák élménybeszámoló
A mottónk: Ha esik, ha fúj, megyünk…
Úgy tűnik, az égiek valamiért megorroltak a túrázókra. Hetek óta az van, hogy hétköznap csodás az idő, hétvégére meg bejön a hideg, az eső vagy a szél vagy minden egyszerre.
A fanatikus túrázó azonban jól tud alkalmazkodik a körülményekhez, nem hátrál meg a rossz időtől sem. Ahogy az előző beszámolómban is írtam, mi a fanatikusok táborát erősítjük, így gondolkodás nélkül igent mondtunk a túrára. Az is mellette szólt, hogy Cartographiás a túra.
Hátizsákomba bekerülnek az „esőűző” kellékek, esőkabát, héjnadrág, váltóruha stb., amit már előző nap bekészítek, mert korán reggel még nem fog az agy. Legalábbis az enyém. 😉
Többszöri átszállással érkezünk a rajthelyre (egy vonat, egy busz, egy vonat, egy busz… sormintának is megteszi). A kelenföldi vasútállomáson csak pár ismerős arcot látunk.
Hiányoljuk a Cartographiás túrázókat. Gondoltuk, majd Székesfehérváron összeérnek a szálak…, de nem. Balatonlellén vonatról buszra váltunk. A Budapest felől érkező járat már a megállóban várakozik. A sofőr a busz mellett pöfékel. Szóba elegyedünk. Elmondása szerint az utasok közül többen Szőlősgyörök Gyugyi elágazásig utaznak. Ez már sejtet valamit. És tényleg, a buszon jó sok ismerőst látunk. Üdvözöljük egymást. Sokat nem utazunk így együtt, hamarosan a gyugyi elágazás megálló következik. Letódulunk a buszról, nem sok utas marad a járgányon.
Begyaloglunk a Dél-Balatoni Gárdonyi Géza Evangélikus Általános Iskolába, innen indul a túra.
Az iskola
Több útvonal közül választhatunk. Szívesen mennénk a közepes, 24 km-es távra, de megelégszünk 12 km-rel, számolnunk kell még a hazautazással is, ami szűken számolva is 4 óra.
Elindulunk. Az iskolából kilépve egy smiley mosolyog ránk, mely pozitív hangulatot áraszt.
Persze rosszkedvnek nyoma sincs, megint túrázhatunk egy jót és nem is akárhol, a Balaton környékén. Szeretjük a balatoni túrákat.
Túratársunk, aki szintén a Budapest felől érkező busszal jött, betársul hozzánk. Februárban a Téli Margitán túráztunk utoljára együtt. Azóta nem találkoztunk, így van mit megbeszélnünk. Szépen el is masírozunk az 1. ellenőrzőpont mellett. Semmi gond, pótolható, visszafelé ugyanazon a szakaszon jutunk vissza az iskolába. Megyünk tovább.
Helyi terepen ami fogad minket: agyagos talaj, tócsák több km-en keresztül. Valószínűleg nem itt fogjuk megdönteni a csúcsot.
Agyagos úton
Az eső is elered, a 2. ellenőrzőponthoz, a Piros házhoz már így érkezünk. Az „esőűző” varázserő nem működik. Így magunkra öltjük a kollekciót és ballagunk tovább.
Szerencsére az eső hamar eláll, de az agyag marad. Már kezdünk hozzászokni. Ja, nem!
Egy mélyúton haladunk, ahol még menekülési útvonal sincs, csak a dagonya. Egy kis srác szemmel láthatóan élvezi a helyzetet, le-föl szaladgál a túrázók mellett célirányosan a tócsákon átgázolva. Szülei nagy türelemmel nézik fiuk életrevalóságát.
Végre magunk mögött hagyva a dagonyát elérjük Gyugy községet. Itt aztán van látnivaló. Zenélő kilátó, amiből a Tavaszi szél… és a Megkötöm lovamat… dallamok csendülnek fel. Kedvem támad az éneklésre.
Elhaladunk az örökkévalóság és emlékezés fal mellett, ahol történelmi eseményekről és a település egykori prominens személyiségeiről olvashatunk.
Látnivalók
Elérkezünk a neves gyugyi árpád-kori templomhoz. I. Izsép, Gyugy település földesura építtette 1231 környékén, akinek lovasszobra a templom előtt látható. A falu az 1500-as években a törökdúlás idején megsemmisült. A templomot romjaiból 1733-ban építették újjá.
Szent hely
Még egy kis érdekesség: a templomnak nemcsak a kora, hanem harangja miatt is híre ment. A gyugyi emberek a templom harangját a törökök elől menekítve beásták a földbe, amit jóval a török megszállás után a víz kimosott. A különleges eseményt követően Gyugy búcsújáró hellyé vált. Ahol kiemelték a földből a harangot, azt az üreget a mai napig szentgödörnek hívják.
A templomot stációk követik, mely állomások – furcsa mód – nem Jézus keresztútjának fázisait ábrázolják, hanem magyar hírességeknek állítanak emléket.
21 stáció
Ha a templom felől járjuk végig a stációkat, kronológiailag visszafelé haladunk. Két stáció között a „Mindannyian az Árpád-ház családjához tartozunk” feliratú házikóból az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című dala szól. Hat rám a zene, én is dúdolom. Lassan magunk mögött hagyjuk a stációkat és a Nemzetünk Csillagainak Emlékösvényt is.
Összetartozás
Végigmegyünk a takaros falucskán. Majd ismét földútra érve sarazunk még egy kicsit. A szőlőültetvény mögött megpillantjuk a tanúhegyek vonulatát, felsejlik a Balaton vize is. Csodálatos látvány.
A szőlős és a hegyek
Elérünk 3. ellenőrzőponthoz. Kedves pontőrök fogadnak és csokival, borral kényeztetik a túrázókat. Nem mindennapi történet, ezért érdemes megemlíteni, hogy ezen a ponton Gárdonyi Géza dédunokája is jelen van. Finom vörösborral kínál minket.
Az asztalon a túratávok névadóit ábrázoló kerámiára is felfigyelek. Göre Gábor a bíró és barátai Durbints sógor és Kátsa cigány, akik egyébként Gárdonyi Géza könyveinek szereplői.
Jóbarátok
Cirka 3 km van még hátra a célig. A tanúhegyek és szőlősorok, a zöldellő rétek, virágzó fák képét szívünkbe zárva bejutunk Szőlősgyörökre. Begyűjtjük utólag az elmaradt 1. ellenőrzőpont kódját és visszaérkezünk az iskolába. Kézfogás és gratuláció mellett átvesszük díjazásunkat és a túra végén a mindig jóleső lila hagymás zsíros kenyérből és teából is fogyasztunk.
Hálám jeléül az alábbi fotómmal szeretném megköszönni a szervezők odaadó munkáját.
Hálás köszönet!
Írta és fényképezte: Varga Melinda