Pelikán teljesítménytúra
A klímaváltozás tapasztalása ellenére még mindig az a rend él bennem, hogy augusztus 20-án, vagy az azt követő napokban megérkezik az esős időszak, ami lehűti a földet. Ezzel megszakad a nyári kánikula és mi átballagunk a hűvös-nedves szeptemberi őszbe. Aztán nagy örömmel várjuk és fogadjuk a szeptember végi, októberi indián nyarat, vagy ha úgy tetszik vénasszonyok nyarát.
Idén újra rácáfolt a valóság a múlt tapasztalatára. Ugyan volt két zivataros nap augusztus végén és szeptember elején, de az ígért lehűlés helyett újra a 30-35 fokos maximumokat kellett elviselnünk. Ezért hálásak voltunk a sorsnak, hogy a szeptember 15-i csapadék és a 16-i felhős ég időjárásilag is kellemes napot hozott a Szolnok környéki Pelikán teljesítménytúrához.
Feleségemmel a Pelikán 20-as túrát és vele a 17,6 km-es távot választottuk. Azt ugyan mindketten elmondhattuk magunkról, hogy korábban már jártunk Szolnokon, de egyikünk sem látott szinte semmit a városból, amin ez alakalommal némileg javítottunk. A túra startja a szolnoki Tisza-híd északi hídfője alatti Fregatt Club teraszánál volt. A kései regisztrációt követően sietősen indultunk, így elkövetve azt a hibát, hogy nem tájoltuk be magunkat a kapott térképhez és a leírás elejét sem olvastuk el. Megkérdeztük merre kell indulni. A mutatott irányba, a híd felhajtója alatti átjárón át nekivágtunk de szinte pár lépés után elértük a Zagyva folyó Tisza torkolatát ezzel némileg megtörve a lendületet.
A gondosan összehajtott útvonal leírást elővéve, gyorsan átfutva a szöveget, sikerült egy fontos információt átlépni és így csak a „A hídon átmegyünk és a túloldali töltésen folytatjuk utunkat…” rész emelődött ki a még mindig tartó sietségben. Így az utunkba eső első hídon át is rohantunk, aminek a másik oldalán a töltésre jutást egy kerítés gátolta. Láthatóan építési terület volt a part. Ekkor az útvonal leírásról átváltottunk a térképes nézetre, amiből látszott, hogy jóval feljebb kell átkelni a Zagyván, ezért visszamentünk a nyugati parti töltésre és ott haladtunk tovább a folyásiránnyal szemben észak felé, némileg a folyóval kanyarogva, az alattunk lévő szépen zöldellő folyópartot szemlélve. A távolban előbb csak a víztornyot, majd a távolabbi hidakat is megláttuk. A túratérképen jelzett Kaposvári Gyula hídon keltünk át.
