Élménybeszámoló: Budai Trapp
Élménybeszámoló: Budai Trapp
Budapestre vonattal mentünk Pápáról. A túranevezés helyszínére pedig a vasútállomásról villamossal majd átszállva busszal érkeztünk meg. Elég koraiak voltunk, így egy buszmegállóban várakoztunk, itt elfogyasztottuk a magunkkal hozott reggelit.
Mindeközben eleredt az eső, szerencsére néztük az előrejelzéseket és vittünk esőkabátot. Ahogy telt az idő, elkezdtek gyülekezni az emberek, és mire elállt az eső, tudtunk nevezni is már.
Mi a 8 km-es távot céloztuk meg. A sétát egy kisebb emelkedőn kezdtük meg az országos kék jelzésen. A talaj enyhén ázott, jól járható volt. A második kanyar után a fák mögül előbukkant az első kilátás is a városra. Itt még láthatóak voltak a távolban az esőfelhők, de már vonulóban, a hátunk mögött kisütött a nap.
Az első ellenőrzőpont az Árpád-kilátónál volt, innen is gyönyörű panoráma nyílt a városra. Az igazolólapunkra kaptunk egy aranyos pecsétet és energiaszint megtartásához egy kis csokit. Jöhetett egy szelfi és mehettünk is tovább.
A következő állomás előtt az Oroszlán-sziklát is megcsodálhattuk. Természetesen fel kellett rá másznom, megvizsgálni mindenhonnan. Pár fotó, és roboghattunk is tovább. Itt már az emelkedő nem nehezítette az utat, ellenben a talaj igen, mivel az idő ekkora már elég szép napos és meleg lett, ami persze nem baj, de egyre nagyobb volt a sár.
Kipipáltuk a második ellenőrzőpontot, megmutatták merre tovább. Ekkora már dagonyáztunk a sárban, hiába a túrabakancs, a nagyfogas talp, minden bele ragadt és semmi tapadása nem volt. Sikeresen el is csúsztam, de egyből felpattantam, mintha semmi nem történt volna. Tiszta ciki volt. Na, mindegy, sétáltunk tovább, de sikerült még egyszer ugyanezt végrehajtanom, szerencsére ezt már senki nem látta.
Mivel óvatosra fogtuk ezután a figurát, jól lemaradtunk. Egy sokelágazós kereszteződésben utána kellett nézni a térképen, hogy merre is a tovább. Aztán végre beértünk a Virágos-nyereg nevű területre. Itt szereztünk egy OKT pecsétet is a füzetünkbe. Innentől az utunk lefelé vezetett a kék kereszt jelzésen.
Mostanra nagyon elegem lett a sárból és alig vártam, hogy betonútra érjünk, szerencsére a lejtő alján az várt ránk. A szendvicsemet végre meg tudtam enni, eddig annyira kellett koncentrálni a sár miatt, hogy nem tudtam elfogyasztani. Még pár utca és kirándulásunk véget ért.
A cél a Torony utcai Táborhegyi Népházban volt. Beérve többen már pihentek, ebédeltek. Megkaptunk az emléklapot, a kis kitűzőt. Türelmesen mi is kivártuk a sorunkat, hogy megkapjuk a virslit, addig bögréinket megtöltöttük meleg teával és helyet foglaltunk a közösségi helyen. Kicsit zsúfolt volt, de le tudtunk ülni egy fiatal pár mellé. Ők a 30 km-eset járták végig, kedvesek voltak, beszélgettünk pár mondatot. Hazaindulás előtt gyors mosdó és kicsit rendbe tettem a cipőm.
Gratulálok minden induló társunknak és köszönjük szépen a szervezést a Budapesti Természetbarát Sportszövetségnek!
Írta és fényképezte: Kiss Boglárka