Soproni TÁVlatok teljesítménytúra
Soproni TÁVlatok teljesítménytúra
Egész héten azt lestük, hogy milyen idő várható a hétvégén. Megint rossz időt mondott, sőt egész héten esett, így nagyon féltünk, milyen lesz a terep. Az előrejelzések nem csaltak, esős túránk volt megint.
Túránk a Soproni Egyetem Botanikus kertjéből indult. Mi a 8 km-es távot választottuk, mondván ebben az időben bőven elég lesz ez a táv is.
Az itiner
A botanikus kert
Elsőnek az útvonal a Kerten belül haladt, ahol több fafajt is felfedezhettünk, illetve több ismert tanár, botanikus, erdész szobrát is megcsodálhattuk, na meg persze az erdei állatok sem maradhattak ki most sem.
Meglepetésünkre három őzike került elénk. Mivel nem csaptunk zajt, nem ijedtek meg, így sikerült lefotóznom őket.
A város utcáin folytattuk utunkat az erdő felé. Nem díjazzuk az aszfalton való sétát, de ebben az időben nem nagyon zavart, nem igazán vágytunk a sárra.
Az első ellenőrző pont a Kresz parkban volt, amire én azt hittem először, hogy egy rendes felnőtteknek való park, de nem, gyereknek való nagyon jópofa játszótér, ami a közlekedést tanítja már a fiatalabb korosztálynak is.
Az Egeredi úton sétáltunk tovább a Hotel Lövérig. Itt már beértünk az erdőbe, nagyon rendezett, padokkal és információs táblákkal ellátott a Várisi sétaút tanösvény. Ahogy emelkedett az út megjelentek a fenyvesek és az eső is elkezdett szaporábban esni. Nem volt kellemes az egyébként is felázott talajon kapaszkodni. A később indított futók itt értek be minket, alig győztük elengedni őket, de legalább volt pillanatnyi társaságunk.
A hegyi út alatt a gyerekeknek egy zsírkrétás játékot találtak ki, ahol az adott pontokon meg kellett keresni a krétát és színezni vele a kapott lap hozzá tartozó számát. Jó ötletnek tartottuk, és mi is szorgalmasan karikázgattunk. Sajnos az eső ezt is nehezítette, hiszen a papírunk is ázott közben és a zsírkréta is már eléggé vizes volt.
Az erdőben
Zsírkrétás játék
A régi sípályára érve a felhőben elveszett tv-torony rajzolódott meg jobb oldalról, baloldalon pedig a város a szürke felhők alatt.
Visszaérve a fák árnyékába Altdörfer Viktor zeneművész emlékhelyét szemlélhettük meg, ahonnan ismét a városra nyíló panoráma fogadott két fa között.
Két fa között remek panoráma nyílt a városra
Még mindig felfelé mentünk a dagonyába, éles kanyar után elértünk a második ellenőrzőponthoz, itt kaptunk müzliszeletet és zsíros kenyeret, a futókat is frissítővel várták. Tovább egyenesen ismét áthaladtunk a sípályán és mentünk a Károly-kilátó felé.
A kilátó belépős, de nekem muszáj volt felmennem.
Szerencsére belefért az időbe ez a kis kitérő is, meg tudtam fentről is csodálni a soproni hegyek látképét. A látvány különleges volt így a borús, szürke felhőkkel.
Különleges panoráma a Károly-kilátóból
Leérve annyira sztoriban voltam túratársammal, hogy az ellenőrző pecsétet el is felejtettük a papírunkra tenni, vissza kellett érte szaladnom.
Lefelé mentünk a sárga háromszög jelzésen, de nem kellett végigmenni, kicsivel a vége előtt balra kellett kanyarodni, amit szalagok is jeleztek, a Sörházdombi-kilátó felé. Ide már nem volt erő felmászni, úgyhogy ez most kimaradt.
Már csak a cél volt hátra. Beérve átvettük az oklevelet, a kitűzőt és pecsételtettünk a füzetünkbe.
Köszönjük a túrát Soproni TÁVlatoknak. Gratulálok minden induló társamnak!
Írta és fényképezte: Kiss Boglárka