Perczel Mór emléktúra élménybeszámoló
Perczel Mór emléktúra élménybeszámoló
A Cartographia Kupa túrasorozatának 4. túráját teljesítettük nemzeti ünnepünkön, március 15-én.
A Perczel Mór emlék- és teljesítménytúra Cikón, a Tolna vármegyei településen került megrendezésre, és ahogy az elnevezés is utalt rá, Perczel Mórról, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő személyiségéről emlékeztünk meg ilyen formában.
Az időjárás-előrejelzést olvasva, sajnos a természetjárás szerelmeseit nem kecsegtették jó hírekkel erre a napra. Esőt és viharos északi szelet prognosztizáltak. Erősen fontolóra vettük túratársaimmal, hogy részt vegyünk-e az eseményen, visszagondolva a Budai trapp túra küzdelmeire. Többnapos egyeztetést követően végül is meghoztuk döntésünket és a „megyünk”-re voksoltunk (mert „fan”-ok vagyunk 🙂 ). Így hárman indultunk el ezen a túrán.
Örültünk, hogy csatlakozott hozzánk az a túratársunk is, akivel ritkábban szoktunk együtt túrázni. De mivel még nem járt Cikón és ő is szeret új helyekre menni, velünk tartott. Ezzel garantálta a túra jó hangulatát, és hogy autójával utazhattunk, levette a tömegközlekedéssel járó terheket is a vállunkról (többszöri átszállás, várakozás a huzatos megállókban stb.). Egyedül a koránkelést kellett bevállalnunk, hiszen lakhelyünktől a célállomás még autóval is több mint 2,5 óra utazást vett igénybe.
8.40-kor rajtoltunk el a 20 km-es távon Cikó Művelődési Házból. Hála az égnek, az eső az ország ezen részén nem esett, csak az erős szél nehezítette helyenként a továbbhaladásunkat.
Cikó egy kis zsákfalu, melynek nyugodtságát még áthaladó forgalom sem zavarta. Sok túrázó nem volt a rajtban, de azért a „Cartographiás keménymag” közül találkoztunk több kedves ismerőssel. 🙂
A térképen, amit kézhez kaptunk, a zöld színnel jelölt útvonalat kellett követnünk, de több helyre sárga szalagot is raktak a szervezők, hogy biztosítsák az eligazodásunkat.
A települést elhagyva elindultunk 1. ellenőrzőpont felé. A falu szélétől visszatekintve a házak között magasodott a Szentháromság katolikus templom.
Kb. 1,3 km-t gyalogolva már messziről látszódott az Ó-templom, más néven Mária Széplaki templomrom. Ez volt az 1. ellenőrzőpontunk és miután odaérkeztünk, a pontőr leigazolta füzetünket, majd mesélt a templom történetéről.
Haladtunk tovább Berekalja irányába a lankás, dimbes-dombos vidéken. Nagyon szép látvány tárult elénk, amint végigtekintettünk a jól átlátható, virágzó fákkal tarkított tájon.
Aztán egy jobbkanyarral erdei úton folytattuk utunkat, hol hosszasan agyagos mélyúton gyalogoltunk. Kisebb emelkedő is várt ránk ezen a szakaszon. Az erdőben sok-sok ibolya tört utat magának kisebb-nagyobb csoportosulásban, és elvétve már a zöld hunyor is megmutatta magát. Szinte élvezték a kis növények, hogy most igazán övék a főszerep. Sajnos csak rövid ideig élvezhetik a létet, mert miután a fák lombkoronát növesztenek, már nem jut el hozzájuk az éltető fény, elhervadnak és több hónapra ismét nyugovóra kényszerülnek.
Az erdőből kijutva elérkeztünk 2. ellenőrzőpontunkhoz Kishidasra. Nagyon kedves pontőrök fogadtak itt is bennünket, akik -igazi lokálpatrióták módjára- nagy lelkesedéssel meséltek a nevezetességeikről.
Igazolás után továbbindultunk, elgyalogoltunk a Hidas-Bonyhád vasútállomásig. A síneken átkeltünk, majd jobbra, egy darabig a sínekkel párhuzamos irányban, sárga jelzésen baktattunk tovább.
Egy kíváncsi kutyus az árokból figyelte az előtte elhaladó turistákat.
Bonyhád település következett. A Perczel-kúriánál várt minket az 5. ellenőrzőponton egy pontőr, aki igazolásával látta el igazolófüzetünket. Isteni pogácsával kínált bennünket, és elmesélte a kúriához fűződő ismereteket.
Ezután megtekinthettük Perczel Mór emlékszobáját.
A kúriát elhagytuk, de még a városban megnéztünk egy-két nevezetességet.
Bonyhádi látnivalók
A 6. ellenőrzőpontig nem kellett sokat gyalogolnunk. Hamarosan elérkeztünk az 1905-1907 között épült Ermel-Vojnits mauzóleumhoz.
A gyönyörűen felújított épületet 2022-ben adták át és szentelték fel. Bélyegzés után, a lelkes pontőr jóvoltából itt is sok-sok információhoz juthattunk a Perczel család életéről.
Mauzóleum kívül-belül
A mauzóleum mellett található sírkertben megtekinthettük Perczel Mór és felesége sírját.
A dombon kálvária is volt, aminek érdekessége, hogy a Golgotát – szokatlan módon – az épület tetejére építették.
Magunk mögött hagytuk a sírkápolnát, majd innen szalaggal jelölt úton, kb. 6 km-t megtéve újból Cikóra érkeztük.
Az utolsó ellenőrzőpont a Szentháromság templom volt, melyet 1767-84 között építettek barokk stílusban. A Perczel család több tagját a templom alatti kriptába temették el. Mivel nyitva találtuk az épületet, belülről is megcsodálhattuk azt.
A templomtól már csak pár lépés és célba értünk. A Művelődési Házban megkaptuk díjazásunkat és finomságokkal kínáltak a szervezők.
Külön szót érdemel a nemzeti színű sütemény, amivel még ráadásként kedveskedtek a túrázóknak. Nemcsak a kinézete, de az íze is elvitte nálunk a pálmát.
Jó érzés volt nemzeti ünnepünkön egy olyan tematikus túrán részt venni, ahol megemlékezhettünk nemzeti hősünkről, Perczel Mórról és megannyi információval gazdagodhattunk a Perczel család életét illetően.
Hálás köszönet a szervezésért!
Írta és fényképezte: Varga Melinda